Miért nem az a célod, hogy jól vezess?

Ha minden vezetési órára úgy érkezel, hogy azt mondogatod magadnak: „Ma jól akarok vezetni. Ma nem szeretnék hibázni.”, akkor szeretnék egy gondolatot megosztani veled.

Lehet, hogy éppen ez az elvárás lassítja a fejlődésedet.

Furcsán hangzik, igaz? Hiszen amikor valami újat tanulunk, természetesnek tűnik, hogy minél kevesebbet hibázzunk. A vezetés tanulásánál azonban van egy érdekes jelenség: nem feltétlenül az fejlődik a leggyorsabban, aki a legkevesebb hibát követi el, hanem az, aki a legtöbbet tanul a hibáiból.

Gondolj vissza arra az időszakra, amikor a KRESZ-vizsgára készültél.

Valószínűleg sok próbatesztet kitöltöttél. Képzelj el két kérdést.

Az elsőnél nem voltál biztos a válaszban, de végül jól tippeltél. A rendszer zöldre jelölte, te pedig valószínűleg továbbléptél. Nem nagyon gondolkodtál rajta, hiszen helyes lett.

A második kérdésnél viszont hibáztál.

Mit csináltál ezután?

A legtöbben ilyenkor visszaolvassák a magyarázatot. Megnézik, miért volt rossz a válaszuk, és megpróbálják megérteni a szabályt. Éppen ebből a kérdésből tanulnak a legtöbbet.

A vezetés pontosan ugyanígy működik.

Sokan úgy ülnek be az autóba, hogy mindenáron bizonyítani szeretnének. Szeretnék megmutatni, hogy már ügyesek, hogy végre nem fulladnak le, hogy most már nem rontják el a parkolást vagy a kanyarodást.

Pedig a vezetési óra nem vizsga.

A vezetési óra a gyakorlás helye.

Ha egy órán minden tökéletesen sikerül, az természetesen jó érzés. De ha egy óra során hibázol, és utána megérted, hogy miért történt a hiba, akkor lehet, hogy az a vezetési óra többet adott neked, mint egy teljesen hibátlan gyakorlás.

A pszichológiai kutatások szerint azok fejlődnek a leggyorsabban, akik a hibákat nem kudarcnak tekintik, hanem visszajelzésnek. A hiba ilyenkor nem azt jelenti, hogy „nem vagyok ügyes”, hanem azt, hogy „most találtam valamit, amin még érdemes dolgoznom”.

Ez óriási különbség.

Ezért szeretném, ha amikor hozzám jössz vezetni, egyetlen dolgot szem előtt tartanál.

Ne az legyen a célod, hogy jó vezetőnek tűnj.

Az legyen a célod, hogy jó tanuló legyél.

A jó tanuló nem attól jó, hogy mindent elsőre hibátlanul csinál.

Hanem attól, hogy kíváncsi.

Kérdez.

Gondolkodik.

Megpróbálja megérteni a saját hibáit.

És amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerül, már egy kicsit másképp dönt.

Ha minden vezetési óra végén csak egyetlen kérdést felteszel magadnak, legyen ez:

„Mi volt ma az a hiba, amiből a legtöbbet tanultam?”

Ha megtalálod rá a választ, akkor valószínűleg aznap többet fejlődtél, mint hinnéd.

Gondolkodj el rajta!

A következő vezetési órád előtt próbáld meg egyetlen mondatra lecserélni a megszokott gondolatodat.

Ne azt mondd magadnak:

„Ma nem szeretnék hibázni.”

Hanem ezt:

„Ma szeretnék minél többet tanulni.”

Lehet, hogy elsőre csak egy apró különbségnek tűnik.

Valójában azonban ez a két mondat egészen más szemléletet alakít ki. Az egyik a hibáktól való félelemre épül, a másik a fejlődésre. És hosszú távon ez utóbbi vezet el ahhoz, hogy magabiztos, biztonságos és gondolkodó vezetővé válj.