Miért nem mindig az vezet gyorsabb fejlődéshez, ha minél többet vezetünk?

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit tanulóimtól kapok:

"Ha heti kétszer vagy háromszor jövök vezetni, akkor gyorsabban megtanulok vezetni?"

Elsőre logikusnak tűnik a válasz: több gyakorlás = gyorsabb fejlődés.

A valóság azonban ennél egy kicsit összetettebb.

A fejlődés kezdetben nem felfelé halad

Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a vezetés tanulásának elején a fejlődésünk nem vertikális, hanem horizontális.

Mit jelent ez?

Az első órákon nem azért ülünk autóba, hogy egyetlen területen nagyon jók legyünk. Sokkal inkább folyamatosan új dolgokkal ismerkedünk meg.

Megtanuljuk a kuplung kezelését.

Aztán jön a kormányzás.

Azután a sebességváltás.

Közlekedési helyzetek.

Elsőbbségadás.

Gyalogátkelők.

Körforgalmak.

Parkolás.

Forgalomfigyelés.

Minden órán újabb és újabb "darabkákat" gyűjtünk össze.

Ez a fejlődés kívülről sokszor nem látványos. Sőt, néha úgy tűnhet, mintha egy következő órán rosszabbul menne a vezetés, mint az előzőn.

Pedig valójában csak egyre több feladatot próbál egyszerre kezelni az agy.

Az agynak idő kell

A tanulás nem csak az autóban történik.

Az óra után az agy tovább dolgozik. Rendezi az élményeket, összekapcsolja az új információkat a korábbi tapasztalatokkal, és lassan kialakítja azokat az automatizmusokat, amelyek később természetesnek tűnnek.

Ezért fordul elő gyakran, hogy egy hét múlva valami hirtelen könnyűvé válik.

Nem azért, mert közben vezettünk.

Hanem azért, mert az agy "elvégezte a házi feladatát".

Ezért nem mindig jobb, ha túl sűrűn vezetünk

Sokan úgy érzik, hogy ha heti két-három alkalommal vezetnek, akkor biztosan gyorsabban fejlődnek.

Sokszor tapasztalatom, hogy amikor egy tanuló heti egy alkalomnál többször ül autóba, akkor a második vagy harmadik órán gyakran fáradtabb, bizonytalanabb, és több hibát követ el.

Nem azért, mert kevesebbet tud.

Hanem mert még nem volt ideje feldolgozni az előző órán tanultakat.

A fejlődéshez ugyanis nemcsak gyakorlásra, hanem pihenésre és feldolgozási időre is szükség van.

Olyan ez, mint egy LEGO építése

Képzeljünk el egy hatalmas LEGO készletet.

Az első oldalakon csak apró elemeket illesztünk össze.

Őszintén szólva ilyenkor még fogalmunk sincs, hogy ezek mire lesznek jók. Néha azt is érezzük, hogy teljesen értelmetlen, amit építünk.

Aztán lapról lapra haladva egyszer csak elkezd kirajzolódni a forma.

Hirtelen rájövünk, hogy minden apró elemnek megvolt a helye.

Ha valamelyik hiányozna, a végén nem állna össze az egész.

A vezetés pontosan ilyen.

Az első órákon rengeteg apró készséget tanulunk külön-külön. Akkor még nem látszik, hogyan kapcsolódnak össze.

Később azonban ezek egymásra épülnek, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem külön gondolkodunk a kuplungon, a sebességváltáson, az irányjelzőn vagy a forgalom figyelésén.

Egyszerűen vezetünk.

A türelem a tanulás része

Sok tanuló attól fél, hogy nem fejlődik elég gyorsan.

Én ilyenkor mindig azt mondom:

Ne azt nézd, hogy ma mennyivel vezettél jobban, mint tegnap. Nézd azt, hogy ma már olyan dolgokkal foglalkozol, amelyekről néhány órával ezelőtt még nem is hallottál.

A látványos fejlődés nem az első néhány órán történik.

Először széles alapot építünk.

És amikor ez az alap elkészült, akkor kezdődik el az igazi, látványos fejlődés.

A türelem tehát nem a fejlődés hiánya.

Sokszor éppen a fejlődés egyik legfontosabb feltétele.