Miért nem tudsz elindulni emelkedőn?
„Néha nem az akadályoz meg a sikerben, amit tenned kellene, hanem az, amit mindenáron el akarsz kerülni.”
Ha megkérdezném tőled, hogy mi a legnehezebb manőver a vezetés tanulása során, valószínűleg sokan ugyanazt válaszolnák:
Az emelkedőn való elindulás.
Érdekes módon azonban a legtöbb tanuló nem így fogalmaz.
Azt mondják:
„Lejtőn nem tudok elindulni.”
Pedig valójában nem lefelé indulunk el.
Hanem felfelé.
Ez elsőre csak egy apró nyelvi különbségnek tűnik.
De szerintem többet árul el arról, hogyan gondolkodunk, mint elsőre hinnénk.
Mi az első gondolatod?
Képzeld el a helyzetet.
Egy piros lámpánál állsz egy emelkedőn.
Mögötted már ott várakozik egy másik autó.
Mindjárt zöld lesz.
Mi az első gondolatod?
A legtöbb tanuló ilyenkor ezt mondja magában:
„Csak nehogy visszaguruljak!”
Észrevetted?
Nem azt mondja:
„Most szépen el fogok indulni.”
Hanem azt, hogy:
„Csak ne guruljak hátra.”
Ez a két mondat nagyon hasonlónak tűnik.
Valójában azonban egészen más irányba tereli a figyelmedet.
Amikor a félelem átveszi a feladat helyét
Amikor a legfontosabb célod az lesz, hogy ne gurulj vissza, akkor a tested is ehhez alkalmazkodik.
Sok tanulónál ilyenkor ugyanaz történik.
Egy kicsit nagyobb gáz.
A kuplung hirtelen felengedése.
A motor lefullad.
Gyors fék.
És máris úgy érzed, hogy pontosan az történt, amitől féltél.
Pedig a probléma nem a kuplunggal kezdődött.
Hanem a gondolattal.
A figyelmed középpontjába nem az került, hogy hogyan indul el az autó, hanem az, hogy mi történjen semmiképpen.
Mit mond erről a pszichológia?
A teljesítménypszichológia egyik érdekes megfigyelése, hogy amikor egy feladat során a figyelmünk elsősorban az elkerülendő hibára irányul, gyakran romlik a teljesítményünk.
Sportolóknál, zenészeknél, sebészeknél és vezetőknél is megfigyelték ugyanezt.
Nem azért, mert hirtelen kevesebbet tudnak.
Hanem azért, mert a figyelmük már nem a megoldáson dolgozik.
A vezetésben ez rengetegszer előfordul.
- „Csak ne fulladjak le.”
- „Csak ne menjek rá a padkára.”
- „Csak el ne rontsam a parkolást.”
- „Csak a vizsgán ne hibázzak.”
Ezek teljesen természetes gondolatok.
De ritkán segítenek.
Mi kell ahhoz, hogy az autó elinduljon?
Amikor emelkedőn állsz, valójában nem a visszagurulást kell megakadályoznod.
Az autó nem azért marad egy helyben, mert mindenáron visszatartod.
Hanem azért, mert elindul előre.
És ehhez néhány egyszerű dologra van szükség.
A kuplungot meg kell tartani a fogásponton.
Ha azt érzed, hogy a motor még egy kis segítséget kér, finoman gázt adsz.
Nem a hátragurulást kell legyőznöd.
Az elindulást kell létrehoznod.
Ha ez megtörténik, a hátragurulás problémája magától megszűnik.
Nem csak az emelkedőn igaz
Érdekes módon ez a gondolkodás nemcsak a vezetésben jelenik meg.
Sokszor az élet más területein is előfordul.
Annyira félünk attól, hogy hibázunk, hogy közben megfeledkezünk arról, mi is lenne a valódi cél.
A vezetés tanulása ezért nemcsak arról szól, hogy megtanulod kezelni az autót.
Hanem arról is, hogy megtanulod irányítani a figyelmedet.
Mert amerre a figyelmed fordul, arra indul el a gondolkodásod is.
Gondolkodj el rajta!
Legközelebb, amikor emelkedőn állsz, figyeld meg az első mondatot, ami megjelenik a fejedben.
Ha ez lesz:
„Csak nehogy visszaguruljak…”
akkor próbáld meg lecserélni egy másik kérdésre:
„Mi kell ahhoz, hogy az autó elinduljon?”
Lehet, hogy csak néhány szó különbségnek tűnik.
De ez a néhány szó teljesen más irányba fordítja a figyelmedet.
És néha éppen ez az apró változás segít abban, hogy nyugodtabban, magabiztosabban és sikeresebben oldd meg a feladatot.
Egy gondolat a végére
Lehet, hogy a vezetés egyik legfontosabb leckéje nem az, hogyan kezeld a kuplungot.
Hanem az, hogy megtanuld megkülönböztetni a problémát a céltól.
Mert ha mindig csak azt figyeled, mit szeretnél elkerülni, könnyen szem elől tévesztheted azt, amit valójában el szeretnél érni.
