Szürkület: amikor a szemünk még nem alkalmazkodott

Sokan gondolják, hogy az éjszakai vezetés a legveszélyesebb, pedig a statisztikák és a tapasztalatok szerint a szürkület ideje kiemelten kockázatos. Ennek oka nem elsősorban a forgalom, hanem az emberi szem működése.

Szürkületben a szemünk átmeneti állapotban van: már nem működik tökéletesen a nappali látás, de az éjszakai látás sem aktiválódott még teljesen. Ilyenkor romlik a kontrasztérzékelés, nehezebbé válik a távolságok megítélése, és a mozgó tárgyakat is később vesszük észre.

Különösen veszélyeztetettek ilyenkor a gyalogosok, kerékpárosok és motorosok, akik gyakran sötét ruházatban közlekednek, vagy még nem kapcsolták fel a megfelelő világítást. Egy gyalogos szürkületben akár csak az utolsó pillanatban válik láthatóvá, még akkor is, ha szabályosan közlekedik.

A vezetők részéről gyakori hiba, hogy későn kapcsolják fel a tompított fényszórót, mert „még látnak”. Pedig a világítás nemcsak azt szolgálja, hogy mi jobban lássunk, hanem azt is, hogy mások időben észrevegyenek minket.

Szürkületben különösen fontos a fokozott figyelem, a sebesség csökkentése és a nagyobb követési távolság. A szemnek idő kell az alkalmazkodáshoz, ezt pedig a vezetési stílusnak is követnie kell.

Az autósiskolai oktatás során ezért hangsúlyozzuk: a biztonságos vezetés nem csak az útviszonyokhoz, hanem az emberi érzékelés korlátaihoz való alkalmazkodást is jelenti. Ha ezt megértjük, sok veszélyes helyzet megelőzhető.